Mindenképpen le kell szögezni: aki nem ért végig a sorozatban, el se olvassa az ismertetőt.

Tulajdonképpen a sorozat cselekményszálát veszi föl a film. Azt mutatja be, miként próbál Ed és Al a 2 világ határát átlépve újra együtt lenni, mindezt a történelem sodrásában. A sorozat végén Al, aki visszanyerte eredeti testét és cserébe elveszített emlékezetét, abban a világban maradt, ahol felnőttek, ám Edward egy olyan világba került, amely megfelel a mi világunknak, 1923-ban.

A világháború fenyegétésében, és persze az alkímia hiányában Edward érdeklődése más irányt vesz: tudományos technológiák, rakéták. Ekkor ismerkedik meg Alphonse Heidrich-hel, aki tökéletes mása lehetne öccsének, később vele osztja meg életét, és élményeit. A hitleri Németországban vagyunk, ahol a Führer minden eszközt meg akar ragadni, hogy Németország győzelmet arasson a háborúban. Ekkor merül fel Sambala legendája. Egy város a kapun túl. Edward szokásos módon jócskán belekavarodik az eseményekbe...

Eközben a másik világban Al keresi emlékeit és persze bátyját. Mindenki tudja, hogy Ed meghalt, ám Al álmaiban látja egy nagyon furcsa világban... 2 új szereplővel megjelenik: Noa, jós tehetségű cigánylánnyal, akit Ed mentett meg és egy német doktornővel, aki megnyitja az átjárót.

A film zenéje (L'arc~en~ciel Link, Lost Heaven), és minősége mit sem változott. 2 kivetnivalóm volt a filmmel kapcsolatosan: én úgy értelmeztem, hogy az alkímiamentes világban azon személyek hasonmásaival találkozhatunk, akik meghaltak a másik világban. Kérdem én, akkor mit keres itt Gacier, Hughes felesége, és kislánya? Nem igazán tetszett a film vége, nem ilyenre számítottam, mert szerintem nem árulok el sokat, ha azt mondom, ne számítsunk több full metal alchemist folytatásra. Lényeg a lényeg: jó kis anime volt.